| : A hála |
A hála
Fura dolog így vizsgálni a hálaadást, mert a hála pont arról szól, hogy nem én kapok valamit, hanem adok valamit. Istennek ezzel adhatunk vissza valamit abból a sok jóból, amit nap mint nap kapunk tőle. Isten örömét leli a szívből jövő hálában. Jézus gyakran adott hálát mielőtt, vagy miután csodát lett, vagy étkezéskor, amikor megtörte a kenyeret (Máté 11,25 –Máté 14,19-Máté26,26-János 11,41). Az Ő imádságainak szerves része volt az ima. De ezen túl a hálaadásnak mégis van haszna az életünkben. Az alapigénk azt mondja, hogy kéréseinket mindenkor hálaadással tárjátok fel Isten előtt. Ez nem valami üzletet akar takarni, hogy én hálás vagyok, akkor Isten teljesíti kérésemet.
Hanem először is:
Aki tud szívből hálát adni, hiszi, hogy mindene Isten kezéből van és tudja, hogy ezután is onnan várhatja.
Másodszor, aki tud hálát adni az alázatos, és belátja, hogy semmi sem az ő érdeme, hanem Istené.
Harmadszor, aki csak kér, de nem tud megköszönni, ne várja, hogy a kérése halló fülekre talál.
Negyedszer, aki tud hálát adni, az tud örülni, és örülni jó. Ez lélek gyümölcs!
Ötödször: Békességet, megelégedettséget, Istennel való jobb kapcsolatot ad.
| |