| : Én és a szomoruság |
Én és a szomoruság
Saját költeményem
Én és a szomoruság bandukolunk ketten
Becsukom a szeme s érzem fogod a kezem
Mögöttünk a magány a bánat a fájdalom
S csak megyünk-megyünk a járatlan utakon
Mögöttünk a félelem, előttünk a végtelen,
De mi nem félünk,mert velünk az érzelem
Lelkünkbe végtelen szeretet, s a béke
költözött, s tudjuk sosem lesz vége
csidar
| |