: Kárpátok

Te ki hegyeiddel véded szent hazánkat
Oly bűszkén feszítesz hófedte csúcsaiddal
Mintha nem is évezredek, csak reggel óta
Állnál ott őrzön bérceiddel hazánk felett.

Árpád nézett egykor veled farkasszemet,
S te hazánkat, azóta is óvon védelmezed
Mint csecsszopó gyermeket anyja öle
Bérceid úgy ölelik e megszentelt földet.

Annyi vész, s baj között, mi reánk köszöntött
Hazánk fölött a te havas bérced örködött
Szelíd lejtőid, szívárványt tükröznek
Vad sziklás hegyeid ellenséget elüznek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés