|  : Szivárvány |
Szivárvány
 A légkör egyik leggyakoribb és talán legszebb jelensége a szivárvány. A szivárványok mindig elbűvölik az embereket, és sok monda tartozik hozzájuk. Az ír emberek azt mondják, hogy egy aranyfazék fekszik a végén. Az indiaiak úgy hiszik, hogy ez híd az élet és halál között. A Teremtés Könyve szerint a szövetség jele az Isten és az élet között a Földön.
Jellemzően hideg frontok és helyi záporok, zivatarok alkalmával látható szivárvány. Feltétel, hogy a Nap a hátunk mögül süssön, miközben az előttünk megfigyelhető felhőből csapadék hullik. A szivárványt mindig 42 fokos szögben látjuk a napsugarakhoz képest. A szivárvány kialakulását egyszerű optikai jelenség okozza, a fénytörés. A legismertebb fénytörő eszköz a prizma. Hasonlóan a prizmához az esőcsepp is képes a fény törésére. A napból érkező fény a légkörön áthaladva eléri az esőcseppet. Az esőcseppben a fehér fény alkotóelemei különböző sebességgel mozognak tovább frekvenciájuktól függően. Ez okozza, hogy az egyes fény komponensek különböző szögekben haladnak tovább. Az ibolyaszín pl. jobban törik, mint a vörös. Az esőcsepp "hátsó részén" a fény egy része távozik, egy része azonban visszaverődik és a csepp napfelőli oldalán lép ki ismét csak törést szenvedve. Minden egyes esőcsepp a fent leírtak szerint képes felbontani a fényt. Azonban, ha minden esőcsepp ugyanúgy bontja fel a fehér fényt és ugyanazokra a színekre, akkor hogyan lehetséges, hogy a szivárvány színei mégis sávokban jelennek meg az égen, vagyis egyes régiókban csak egy-egy szín látható? A magyarázat ismét egyszerű. Minden sávból (és így minden esőcseppből) csak egy-egy szín érkezik a szemünkbe. A magasabban tartózkodó esőcseppből kilépő színek közül a vörös fény éppen a helyes szögben halad ahhoz, hogy a megfigyelő szemébe jusson. Az alacsonyabban hulló esőcseppből más szín lép ki olyan szögben, hogy az, pont az észlelő számára látható legyen.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
