| : Éjjel egyedül |
Éjjel egyedül
Saját költeményem
Éjjel egyedül
Ágyamban fekszem,
egyedül a csendben
Gondolatok játszanak
zsibongnak fejemben.
Kinn az utcán
sötét mozdulatlanság.
A felhőtlen égen
hunyorognak a csillagok
Vonat zakatol messze
belehasít a csendbe
csattogó kerekeinek
fájó éneke.
Fájó ez a csend így,
tenni kéne valamit,
mi felébreszt végre
s, fényt hoz a sötét éjbe.
Ébren álmodom.
Egyre csak rád gondolok.
Várlak egyre!
Nélküled árva vagyok!
Mit tehetnék? Hisz'
egyedül halott vagyok
Csak veled élek.
Nélküled semmit sem érek!
csidar
| |