|  : Szenteste |
Szenteste
Közel kétezer évvel ezelőtt Betlehemben megszületett egy Gyermek. Ez a Betlehemi Gyermek azonban megváltoztatta a történelmet: benne emberré lett az Isten. Belépett az időbe és a térbe, egyszerűen és szegényen. Útra keltek a napkeleti bölcsek is: Jeruzsálem, majd Betlehem felé. Csillag vezette őket, melyet megpillantva "igen nagy örömmel örvendeztek". Boldogan mentek a Messiás születési helyének, a betlehemi jászolnak szellemi fényözöne felé. Jézus születésének éjszakáján pásztorok tartózkodtak a Betlehem környéki mezőn. Egyszer csak ott állt előttük csodálatos fényességben az Úr angyala. A pásztorok megijedtek, de az angyal bátorította őket, így szólt:
- "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész nép öröme lesz. Ma született az Üdvözítő Dávid városában, Betlehemben. Ő az Úr Krisztus. ...Egy kisgyermeket találtok bepólyálva a jászolban. Hirtelen mennyei angyalsereg jelent meg és ujjongó dicséretet énekeltek:
- Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!"
Az angyalok felszálltak a mennybe, a pásztorok pedig biztatták egymást:
- Menjünk Betlehembe! Nézzük meg, amit az Úr megjelentett nekünk. Odasiettek Betlehembe, ahol megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a jászolban a kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt, amit a gyermekről megtudtak. Akik hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok nékik mondtak".
Azon az első betlehemi éjszakán az angyalok hirdették a pásztoroknak. Több mint kétezer év távolából most is hallatszik, s ezen a karácsonyon is hozzánk érkezett.
"Az igazi nagy titkot azonban maguk az írástudók se tudják: hogy évente egyszer, néhány percre, mégiscsak mindég visszatér azokhoz, kik tiszta szívvel s reménységes szeretettel várják. Nagyvárosok üres csillogásába, hegyi kunyhók tűz világította csöndjébe, börtönök sivár sötétjébe, mindenüvé, ahol csordultig telt emberi szívek megváltásra várnak. Visszatér s a szeretet gazdag áldásával jutalmazza azokat, kik lelkükben minden megpróbáltatáson át is megőrizték a szeretet csíráját. És még valami történik akkor, valami fontos nagy esemény: egy vesződéssel, bajjal telt esztendő véget ér. Véget ér, lezárul, befejeződik s múlttá változik át. Vadonatúj esztendővel veszi kezdetét az újjákezdés reménységes szép ígéretével - mindazok számára, akiket ezen a titokzatos estén az Úrjézus meglátogat néhány szép, áhítatos percre."
Az Úr (2) saját versem:
Egy új csillag kelt az égen
erre vártunk már oly régen
Az Úrral kötött szövetségben
biztak az Ő eljöttében
S ime az Úr álta szavát,
Elküldte egyetlen fiát
Emberré lett s meghalt értünk,
Hogy megtisztuljon a lelkünk
S mi örvendve várjuk minden évben,
Hogy eljőjjön a szent éjjen
S megteritjük az Úr asztalát
Hogy szenteste újra átéljük a csodát
Az Úrral kötött szövetségben,
Bizunk az Ő eljöttében
Várjuk Őt ismét,újra s újra
Hogy szövetségünk megújitva eljő közénk újra
Ő lesz a földi világ helytartója
Nem lesz gondunk semmi jóra
Mennyország lesz itt a földön
Ahogy reméltük a kezdektől
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
